Trailer: Alan Wake

Frissen érkezett a Remedy már régóta készülő történet orientált TPS-ének legújabb előzetese, ami sokat nem mutat magából a játékból, de elénk tárja az alaphelyzetet és elég durván teaseli a népet. Sam Lake legújabb munkája a megrekedt író, Alan Wake tragikus története egy isten háta mögötti kis amerikai városban. It must be tough knowing that your words will change things. Sounds good to me! Fecsegés után pedig az előzetes. Várós nagyon.

írta: tiborov, 2008. okt. 21. 19:46 - címkék: és kategóriák: Előzetes - 2 komment - főoldalra vele!


Felnőttkor

Létezik egy közösségi, információs és valamilyen szinten promóciós website, egy filmes középpont. Olyan adatbázis, ahol minden megtalálható, amelyik folyamatosan fejlődik és bővül. Mely magyar idő szerint minden reggel 9 órakor frissül, születésnapokkal, évfordulókkal, megemlékezéssel, idézetekkel és olvasók által beküldött közvéleménykutatással látva el a rendszeres olvasót. Ha csak egy pillanatra is, egy előbb nézett műalkotás operatőrére, vagy cameoban felbukkanó apró szerepben tisztelgő ismerős arcra vagy esetleg egy totális filmographyra, kapcsolatrendszerre, látogatók által készített sokszínű véleményezésre vagy kulcsszóra keresünk, ez az oldal folyamatosan ellát minket. Egy olyan hely, ahol nem csak érdemes, hanem kellemes keresgetni, egy olyan központ ami sokat jelent számomra, és lehet számodra is.

 

INTERNET MOVIE DATABESE (IMDB), boldog 18. születésnapot!

írta: grass, 2008. okt. 17. 10:30 - címkék: és kategóriák: Rizsa - még nincsenek kommentek - főoldalra vele!


The Wicker Man (1973)

A hetvenes évek elején született egy, a megjelenésekor rögtön kulttá avanzsálódott angol thriller. A "Szalmából Font Ember" annyira ijesztően sokkolt akkoriban, és olyan bátran, felvilágosultan lépett fel a vallás ellen, hogy hamarosan valamilyen módon sikerült is kicsit háttérbe szorítani. Gyakorlatilag eltűnt a köztudatból, pedig akkoriban (szerintem elég tévesen) a horrorfilmek Aranypolgáraként nevezték.

 


 

A történet nem túl bonyolult. Az ultrakonzervatív és keresztény rendőrtiszt kap egy levelet, hogy a külön közigazgatásáról és vallási meggyőződéséről elhíresült Summerisle nevű szigeten eltűnt egy lány és titokzatos utalásokat is tesz a szigeten folyó rejtett ügyekre. A rendőr persze kötelességének tartja, hogy nyomozást indítson, ezért rögtön útra is kel és kivizsgálja az ügyet. A környéket egy bizonyos Lord Summerisle nevű úr irányítja (Christopher Lee személyében...utánanézett már valaki, hogy ez a színész hány filmben szerepelt?), és annyira durván liberális a hely, hogy az istenfélő rendőr undorral és felsőbbrendűségérzéssel viseltet és már-már személyes ügyként kezeli a helyzetet.
A sziget felfogása leginkább a hippikre jellemző felfogást követi, de régi vallásokhoz nyúlik vissza, különböző természeti jelenségeknek egy-egy külön Istent tulajdonítva, némi fekete és voodoo mágiához hasonló körítéssel. Például a torokfájásra panaszkodó kislány szájába az anya egy élő békát rak és mikor kiveszi, megjegyzi, hogy "mostmár a békában a betegség". Köveknek és növényeknek szent erőt tulajdonítanak és nagyon felvilágosultan (vagy perverzen) viseltetnek a szexualitás iránt is (éjjelenként temetőkben és parkokban 20-30 pár összeverődva tart orgiákat, az általános iskolában mindent a nemi szervekhez hasonlít a tanár...stb). 

Az anglikán rendőrtiszt ahogy megismeri a környék szokásait, úgy tudatosul a nézőben, hogy az egész hely teljesen békés, nincs gyűlölet vagy kiutálás, de akkor mégis miért titkolják a lány eltűnését, amiért érkezett a felügyelő? A szálak misztikus jellege egy elképesztően megdöbbentő végkifejletbe tornyosul, még ha számítunk is rá, akkor is hátborzongató. A bátor eszköztár, mely könnyedén egyensúlyoz az egymással szembenálló világnézetek között, nem könnyű választás elé állít: vajon mi a helyes út? Érezni a készítők gúnyrajzát a kereszténység iránt: az egyik jelenetben a rendőr tanúja lesz egy meztelen fiatal lánycsoport tűz fölött átugrálásának, melyről Summerisle annyit mond, hogy ezzel próbálják a termékenységüket megerősíteni; melyre a főszereplő válasza, hogy ez hamis próféták kergetése, biológiai képtelenség és eretnekség...Summerisle pedig mosollyal az arcán válaszol: Szűz Mária is nemi érintkezés nélkül fogant, nem igaz? 

A bekezdésben említettem, hogy a horror jelző mennyire hülyeség. Nincs darabolás vagy sorozatgyilkosság, a teljes film a nyomozás és a misztikum körül kering. Sokkal inkább nevezném thrillernek, mely görbe tükröt tart a vallás és a civilizáció elé. Mély tartalma több féle képpen értelmezhetővé és filozofálissá teszi, ijesztő és félelmetes képet teremtve az emberről... Még némi musical hatás is felfedezhető, ha nem kavart fel önmagában az eddig leírt sokoldalúság: angol népdalok, klasszikus versidézetek és külön a filmhez írt dalok is hallhatóak, disszonánssá varázsolva a naturalisztikus képet.

2006-ban megélt a film egy amerikai adaptációt Nicholas Cage főszereplésével, mely kritikán alulira sikeredett, több helyen a legrosszabb filmként is emlegetik. Látatlanban is azt javaslom, hogy azt inkább kerüljétek el és szerezzétek be az eredeti verziót, ebben biztosan nem fogtok csalódni, maximum kellemesen.

írta: grass, 2008. szept. 30. 12:22 - címkék: és kategóriák: Film - 2 komment - főoldalra vele!


The Fall (2006) - Zuhanás

Tarsem Singh neve ma nem ugrik be mindenkinek egy csettintésre, viszont a David Fincher valamint a Spike Jonze nevezetű filmes atyaúristenek már inkább. Igaz, Fincher és Jonze jelenleg csak producerek voltak, de pénzüket valami olyanhoz adták, amit szerintem (még ha nem is nyereséges) nem bánhatnak meg. Az indiai rendező, Tarsem, igen sajátos vízióiról híres: kezdetben videóklippek és reklámok rendezésével foglalkozott, majd 2000-ben A Sejt című filmjének hirtelen fellépésével szinte sokkolta a moziközönséget és a filmes világot. 6 év hallgatás után a Zuhanás című filmjével Toronto-ban jelezte nekünk, hogy bezony itt van ő még. 


A Zuhanás mindent tartalmaz, amit egy klasszikus mese, a jó elnyeri jutalmát, de hohó, ez nem konkrétan egy mese. Azért az arcunkba kapjuk a rideg valóság hűvös szelét és az emberi gyarlóság bűzös alkohol-szagát. A történet olyan időkben játszódik, amikor még a film fekete-fehér volt és néma, a komikus és látványos rövidfilmekhez pedig kaszkadőrök hajtottak végre életveszélyes mutatványokat. Egy ilyen baleset áldozata Roy is, aki átmenetileg lebénul deréktől felelé - a Pushing Daisies-es Lee Pace játsza, meglehetősen jól. Összebarátkozik Roy a töröttkarú Alexandriával, akinek a szürke valóságtól elrugaszkodott hatalmas, színorgiában pompázó történeteket mesél banditákról, az ő bosszújukról és szerelemről; s később Roy a kislány mesékre való éhségéből hasznot húzva arra kéri, hogy morfiumot csenjen neki. Itt jön képbe a gyermeki naivitás és azt kihasználó morális fertő.

A technikai része a filmnek viszont az, ami mindent visz. A valóság és mesevilág éles ellentéte a látványban nyilvánul meg: a kopottas, szépia-árnyalat a valóság egyszerűségét, túlontúl mindennapiságát mutatja, amitől teljesen elüt a varázslatos képzelet világa, ahol bármi megtörténhet, bárkivel, akár egy csettintés alatt. Nem mondom, Tarsem a 20-as évek Loas Angelesével szép munkát végzett, de amit a több kontinensen felvett, rengeteg munkát igénylő mese-színhelyekkel végzett az már több mint kibaszott vizuális-képalkotás, ez már a kibaszott nagybetűs FILMMÁGIA! A magas művészi szinten megkomponált festmény-szerű felvételek a komolyzenei aláfestéssel a nézőt rabul ejtik, aki csak tátott szájjal képes végignézni az egészet. 

A film nézése közben az ötlött fel bennem, hogy ilyen páratlan munkát még Salvador Dalí tudott voln készíteni. Talán. Az biztos, hogy Tarsem-nek ott lesz a helye a legnagyobb filmmágusok között, csak még folytatni kell neki. Újabb 6 évet én nem bírok ki. Szerintem ti sem fogtok, de előtte irány, és próbáljátok be. Abszolút csillagos ötös élmény. Juteszembe, kishazánkban a moziünneppel egy időben bemutatésra kerül, szóval a ráadás moziélményért ki ne hagyjátok, én sem fogom.

írta: tiborov, 2008. szept. 18. 21:28 - címkék: és kategóriák: Film - 8 komment - főoldalra vele!


Yume (1990) - Álmok

Jólszituált Kurosawa fogyasztóként a rajongó nincs felkészülve farmernadrágos időutazóra meg apokaliptikus szürreál-tripre. Az Álmok című mestermű a japán rendező filmjei közül egyike azoknak, amelyik nem a középkori szamurájléttel foglalkozik. Egyúttal az egyik utolsó munkája is, halála előtt elkészített élettanulság-összegzés, valamint egy szép, metaforikus utazás, mely tartogat meglepetéseket... 

Az Álmok szabad szerkesztésű, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból áll. A fejezeket egy egyszerű fekete háttér, rajta fehér "Egy másik álom..." felirat választja el egymástól. Ettől függetlenül az angol .srt felirat simán ellátta angol címekkel, jól elrontva ezzel a meglepetés igazi erejét... Nem tudom ez miért része az egésznek, túl hülyének nézte valaki a nézőket? Szerintem aki nem fogékony a témára, az valamikor a 4. percben úgyis abbahagyja a megtekintést.

A részek annyira különállóak, hogy igazából csak maga az ember ugyanaz benne. Az emberi ábrázolásmód, mely általában az "Én" nevezetű főszereplőhöz kötődik. Én feltűnik gyerekként, megrázó traumák érik, majd hegyet mászik, aktív résztvevője a háborúnak. Ez annyira nem hordoz különösebb értelmet, Én inkább a néző filmbéli kivetülése, aki próbál válaszokat keresni a rendező baljós képeire. Gyerekkorát még a tradíciókkal övezett feudális Japánban tölti, majd a film végére a nagyon sötét jövőbe is elkerül. A különböző részek mindegyikét áthatja az álomszerű szürrealisztika, az utazás és felfedezés vágya, misztikus jegyek (melyek leginkább japán mondákból és legendákból merítenek) és történelmi vagy pusztán emberi balsejtelmek. Nincs harc vagy látványos kardpárbaj, nem üvöltözik Toshiro Mifune sem torkaszakadtából, nagyon lassú és mély filozófiai alapokon nyugvó, színpadias dráma. Ez utóbbi már csak azért is szembetűnő, mert egy fejezet gyakran játszódik csupán egy-két helyszínen, és ha azok nem lennének gyönyörű tájképszerű, természetfilmbe illő területeken, akkor simán el tudnám képzelni egy tehetséges színházi társulattal előadva.

A látvány azonban fontos részét képezi a víziónak, az elképesztő hátterek gyakran odavetítettek és félelmetes távolságokat bemutató tájképek. Ez a jövőben a legijesztőbb. A rendezésre természetesen panasz nem lehet, a lassú kameramozgások precízen sompolyognak a szintén kegyetlen lassan mozgó színész után, aki meg-megállva csodálkozik a körülötte elterülő valóságnak tűnő helyszínen. Egy beszélgetés vágatlanul akár 10-12 percig is eltarthat, az ilyenkor stílusjegyként mutatkozó apró kameramozgások pedig olyan érzést keltenek, mintha egyik lábunkról a másikra állva figyelnénk az eseményeket. A dialógusok filozófiáján órákig el lehet mélázgatni, ahogy az egységes tartalmon és az álmok szerepén is. Nem ezerszer ellőtt, átlagos értelmezése a kissé sablonnak tűnő szürreális álmoknak, a visszafogottan természetfölötti elemek inkább csak még jobban összezavarnak, minthogy segítenének értelmezni a látottakat... Az utolsó rész pedig a legszebb, mindent felülmúl.

Érdekességképp muszáj szót ejtenem Martin Scorsese-ről, aki egyapró szerepet vállalt a műben. Vincent Van Gogh-ot alakítja, akire Akira (ezt a szójátékot nem hagyhattam ki...) egy teljes fejezetet áldozott. Megmondom őszintén, a legkétségbeejtőbb, látványosabb és művészibb fejezet ez, de nem árulom el, hogy igazából mi játszódik le benne, jobb erre ráeszmélni... A nemrégiben általam Godzilla filmjéről szót ejtett Ishiro Honda egyébként társrendezőként közreműködött 3 szegmens elkészítésében, ez a három a legnyomasztóbb és ijesztőbb. És még egy apró, lehet annyira nem is fontos cameo, ha megengedtek: az első fejezet első képe egy kisfiút ábrázol, egy kapuban áll és szakad az eső. (Segítség) 

Akira Kurosawa egy rendkívül hatásos és félelmetesen fontos alkotója a filmművészetnek, szegényebb lenne nélküle az ipar. Életigazságai, akármennyire kiöregedett és régi eszmék felelevenítései, bármikor aktuálisak maradnak. Talán egyre inkább azok lesznek. Szép álmokat.

------

És aki esetleg szomorkodik, hogy kimarad ebből a filmből, mert nem tudja megszerezni, az szombaton (2008.09.20) ne menjen berúgni, hanem üljön le az m2 elé 23.05-kor és engedje el magát... Alternatív megoldásként engedélyezem videóra rögzíteni vagy egyéb későbbi megtekintésre előkészíteni a művet.

írta: grass, 2008. szept. 16. 17:26 - címkék: és kategóriák: Film - még nincsenek kommentek - főoldalra vele!


MOZIÜNNEP 2008

Megkésve, de idén is lesz MOZIÜNNEP! Én már teljesen kezdtem elvetni az egész gondolatot, mikor is kiderült, hogy idén is lesz újra, csak megkésve. A tavalyi Augusztus végi időpont helyett, most szeptember 25-28. (csütörtök-vasárnap) között lesz megrendezve. Idén maximum 490 Ft lesz egy jegy. 

Öt film kerül a mozikba a MOZIÜNNEP-pel egy időben, és tizenhét filmet pedig premier előtt veítenek. Külön öröm az IMAX kedvelőknek, hogy részt vesz a rendezvénysorozatban az Arena Cinema City is, továbbá a Szindbád helyén nyíló új KINO is.

További infókért csekkoljátok a MOZIÜNNEP honlapját, itt. Más felesleges szót nem ejtenék. Nagy popcorn, nagy kóla, mozizásra fel! 

írta: tiborov, 2008. szept. 11. 18:58 - címkék: és kategóriák: Rizsa - 1 komment - főoldalra vele!


Találós kérdés

Mi történik, ha valaki végzős gimnáziumban és elborítják a tanárok a kurva tananyaggal; nekivág a KRESZ-nek; osztálytáncot szervez; osztályzót tesz németből, mert már olyan kurvára nagyon utálja, hogy el akarja tüntetni az életéből; rajzol, mert márciusra össze kell szedni a kurva mappáját iparművészeti felvételire és még időt is szeretne szakítani edzésre?

Bónusz kérdés: Milyen ember ez?

Mindkét kérdést a nagypofájúság bárminemű gondolatát mellőze tettem fel és a siránkozást is a fiók mélyére helyeztem. A napokban masszív szellemi leépülésen megyek keresztül és ezt nem a drogok okozzák, bezony baszki. Lassan nagyobbakat flesselek, ha meghallom Babitson gégemetszést hajtottak végre, mint, hogy ha egy jó nagy kövér jointot emberesen elszívnék. Szóval, bocs srácok, ezért áll a blog. Eljő a péntek is egyszer...

írta: tiborov, 2008. szept. 9. 20:38 - címkék: és kategóriák: Szokásos - 4 komment - főoldalra vele!


Pushing Daisies

A tavalyi sorozatfelhozatal pilotmustrájából magasan kitűnt a Pushing Daisies. Különös fantáziavilágával, fekete de nagyon aranyos humorával és rendkívül pozitív életfelfogásával (mely valójában a halálról szól) de keserédes hangulatával nagy rajongótábort szerzett. Sokan pont emiatt az óriási felhajtás miatt a kezdetektől utálattal tekintettek iránta, mert elhomályosította a szerintük jobbnak tartott neveket... mi is ez a sorozat, ami ennyire megosztotta a nézőket? 

Egyszer volt, hol nem volt, egy Ned nevű kisfiú. Szeretett játszani a réten a kutyájával, akit egy szépnek tűnő napon elgázolt egy teherautó. Ned bánatában odarohant kedvencéhez és megérintette, aki ettől egy varázslatos mozdulattal felébredt. Aztán hamarosan Ned édesanyja szívinfarktus következtében szintén elpatkolt, de fia ugyancsak egy érintéssel felélesztette. Ned azonban nem tudott különös, életadó képessége negatív pontjától: ha egy általa feltámasztott hulla visszatér az élők közé, és egy percnél többet tölt ott, akkor a mágikus képesség valamilyen felsőbb hatalma elvesz valami mást, ami ugyanakkora értékkel bír. Ned anyja élete Ned gyerekkori szerelmének apjáéba került: vagyis amíg neki ott volt a szülő, addig Chuck elvesztette azt. És volt még egy tényező, amivel nem számolt a fiú: ha a felélesztett lényt újból megérinti, akkor az örökre meghal, még egy érintés sem hozhatja vissza.

Ned aztán felcseperedett és egy pite-kávézót működtet, képességét pedig egy nyomozó kamatoztatja. A hullaházban a halottakat egyetlen percre feltámasztva kikérdezik halála körülményeiről és utána 50-50%-ban bezsebelik a jutalmat. A bonyodalom ott kezdődik, amikor a TV-ben Ned gyerekkori szerelmét, Chuckot véli felismerni...hullazsákban.

A történet tehát Nedről és feltámasztott szerelméről szól, akit újból soha nem értinthet meg, mert akkor az örökre meghal. Az egyedi szerelmi történet tehát nem mentes a szomorúságtól... elgondolkodtató, hogy vajon a távolság, a halál a rosszabb, vagy az állandó közelség de a teljes érintkezés hiánya?

A sorozat képi világa teljesen Tim Burton korai munkásságára emlékeztet, valamint leginkább a Big Fishből ismert Edward Bloom-képzelgésekre. A Daisies anyagi apja (tehát nem tőle származik a kreativitás, csak producerileg támogatta a menetet) Barry Sonnenfeld, ő sem sokkal kisebb név, az Addams Family, Szóljatok a Köpcösnek, Men in Black és Wild Wild West filmek rendezője.

60-as éveket idéző járművek és öltözetek láthatóak, hangulatos meseszerű tálalással, rendkívül színes karakterekkel, a történet pedig epizodikus ugyan, de sok kis apró elem szolgál a későbbi csattanók és kavarodások remek összefüggéséhez. Vígjátékelemként a frappáns nyelvi ötleteket említeném meg leginkább, számos alliteráció és cameoként funkcionáló nyelvtörő mondat került be. Persze a karikatúraszerű mellékszereplő jellemek sem utolsóak, eltúlzott múltú de nem fantasztikumba nyúló világ ez. A ruházatok a szívárvány minden színében pompáznak, van pitypanggal hajtott autó, szagról bármit megállapító tudós, négy feleséggel élő kutyatenyésztő, a Pitekészítőbe szerelmes pincérlány Grease-ből idézett musical-része... Nem mehetünk el amellett, hogy a halott, később főszereplő hölgyemény Csipkerózsikához hasonló álmát alussza egy koporsóban, amikor a Pitekészítő egy ujjérintéssel feléleszti.

Néhol morbid, de nem válik durvává vagy sértővé, kedves és aranyos de nem lesz rózsaszín és mézes-mázas, szomorú de nem leszünk depressziósak, a krimibe illő komikus nyomozás mellett jól megfér a szereplők magánéleti problémája, főleg a szerelmespár egymással fizikális érintkezhetetlensége. Ez a fajta egyensúly pedig nagyszerű végkifejletet eredményez, a Pushing Daisies az utóbbi idők legkiemelkedőbb sorozata.

Az írósztrájk azonban a Daisiest sem hagyta csorbítás nélkül, csak 9 részes lett az első évad, azonban ez elegendő volt 3 Golden Globe és egy Emmy díj beváltására! A második évad pedig a tengerentúlon hamarosan indul, ezúttal teljes hosszúságában, 22 epizódon keresztül.

És a legjobb most következik: akik amiatt szomorkodnak most, hogy ők nem láthatják eme remeket, az szeptember 8-án (és ezentúl minden hétfőn), 22.05-ös kezdéssel a Viasat 3 a műsorára tűzi, Halottnak a Csók címmel! Ugyan kételkedem a szinkronstúdiók minőségében, ugyanis a nyelvi játékokat nem hiszem, hogy vissza fogják tudni adni...de mindenkinek ajánlom, zseniális sorozat.

írta: grass, 2008. szept. 7. 16:15 - címkék: és kategóriák: Sorozat - 6 komment - főoldalra vele!


Régebbiek | Végére »