« L.A. Confidential - Szigorúan Bizalmas   Eszmefuttatás vagy olyasmi... »

Unforgiven - Nincs Bocsánat

Sivatagos tájkép, óriás kaktuszok, lemenő nap fényében úszó távoli fellegek, tajtékzó musztángok lassított felvételben látszó tovaszökkenése, tollas fejdíszben baltát lengető őslakosok, kicsinyke település rosszarcokkal, SALOON felirat, lengőajtó, nők táncolnak a zongorajátékra, kiégett lótenyésztők vedelik a piát és mindeközben cowboyok párbajoznak a nyílt utcán. Aki erre nem vágta rá, hogy a westernről beszélek, az szégyellje magát.
A stílus alappillérei annyira összefonódtak a névvel, hogy akarva-akaratlanul is várjuk a közhelyes megjelenésüket, a kiszámítható kalandokat, de mégis...ott lappang valami, amiért mélyen megőrülünk ezekért az izzadó és bűzlő szófukar pisztolyhősökért. Annak idején a noirhoz hasonlóan kihalt a stílus, és Hollywood elevezett a kommandós filmek irányába, meg egyéb távol-keleti jegyek lenyúlására szakosodott. Clint Eastwood, aki Sergio Leone spagettiwesternjei révén vált a hatvanas-hetvenes évek egyik legvitatottabb színészévé (valljuk be, nem túl jó színész az öreg, de mivel rendezni kurva jól tud, simán elnézzük neki), de egyben legendájává is. A Dollár-trilógiában már megmutatta a névtelen "hős" egy archetípusát, majd a nagyvárosok dzsungeleiben harcolt a bűn ellen, törvénytelen eszközökkel Piszkos Harry Callahanként. Majd elkezdett rendezni...megannyi nagy cím elkövetője, és képes megújulni, újat mutatni, egészen elképesztőt és elgondolkodtatót, az ő sajátos, lassú tempójában.

Megint sikerült egy elnyújtott bevezetőt írnom. Unforgiven. Mikor a dagadt amerikai kölköknek fogalmuk sem volt ki az a Winnetou vagy Old Shatterhand, akkor Eastwood barátunk előállt a saját westernfilmjével. A Nincs Bocsánat ott indít, ahol rengeteg western véget ér (vagy talán egy lépéssel még az után): az őrült és gyilkos bandita megszelidül egy nő mellett, egy farmon tengeti életét gyerekeivel. Meg is öregszik szépen, de a felesége már elhunyt. A megbékélt férfi disznókat kerget az udvaron, majd mikor a koca kicselezi, nyakig szaros lesz mert elterül a földön. Szerencsétlennek tűnő, kiöregedett és semmire nem jó vén cowboy...Ő lenne a főszereplő? Bizony. Beállít hozzá néhány figura, akik felbérelik, mert egy városi bordélyházban egy kurvát megkéseltek, de a sheriff nem büntette meg a tetteseket. A prostik azonban összeadtak egy kis pénzt, hogy fejvadászt béreljenek a 3 srác levadászására. Bill-t (Eastwood) keresik meg, aki gyerekei taníttatásáért elvállalja a küldetést, még ha vissza is kell térnie a régi, "Dirty" énjéhez...

Szomorú film. Végig a nyugdíjas, vánszorgó öreget látjuk, aki iszonyúan szégyelli magát régi barátja, Ned (Morgan Freeman...ki más?) előtt. De az igaz barát akkor is veled marad, ha legszívesebben leköpne. A cowboyok világa, ha nem is illik a mai korba, de az Unforgiven által megfiatalodik. Még ha csak a film végére érjük is ezt meg, de visszatér a régi, kevésbé realisztikus, de vagány és szájtátós western-párbaj...Elképesztő a varázs, mely a mozi minden kockájából árad, halvány színekkel és csekély látványközpontúsággal, de nagyszerű beállításokkal és trükkökkel. A történet legalább olyan erős, mint a rendezés, a baromi jó színészek, a sírós-western aláfestő zene és a hamisítlan sivatagos légkör.

Eastwood színészként itt egész tűrhető, de közel sem Ő a legjobb a műben, mert van itt egy fekete mellékszereplő. Morgan Freeman rengetegszer meglepett már a kisember alakításaival, a főhős után császkáló és állandóan mosolygó, de végletekig komoly arckifejezéseivel...a Se7entől a Shawsanken át a Million Dollar Babyig (lyukas zokni kitölti a képernyő háromnegyedét...) egyszerűen mindenhol zseniális. Gene Hackmanről nem ejtettem szót még, aki a városka keménykezű de zsarnok sheriffjét testesíti meg. Természetesen Ő is remekel, hosszúra nyúlt párbeszédekből ismerhetjük meg, és a reakcióiból. Egy érdekes karakter van még, English Bob, aki Eastwoodhoz hasonlóan ismerős lehet westernekből: Richard Harris. Tulajdonképpen egy filler szereplő, de Hackman karakterének árnyalásához kellett, mesterien beültetve.

Hmm, milyen sokat lehet pofázni egy ilyen jó filmről...És még mindig a közelébe se értem az élménynek, amit átéltem a megtekintés során. Ahogy Eastwood negyedszer is leesik a lóról, egyszerűen kihagyhatatlan...
...ja és majd elfelejtettem: a dagadt amerikai kölköknek még mindig nincs fogalmuk sem, ki az a Winnetou és Old Shatterhand.

írta: grass, 2007. dec. 4. 21:39 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek - főoldalra vele!


Még nincsenek kommentek. ()

Szólj hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.